SAJTÓFIGYELÉS - Érdekes

Nem ment üres kézzel a Testnevelési Egyetem edzőtovábbképző konferenciájára Schmitt Pál: a MOB elnöke bejelentette, húszmilliós tőkével alapítványt hoznak létre, amelynek célja az edzők továbbképzésének támogatása.

Beszédét Schmitt Pál azzal kezdte, ahogy a vasat acéllá edzik, úgy trenírozzák kész versenyzővé tanítványaikat az edzők – ám ahhoz, hogy az acélból acél, a versenyzőből pedig versenyző legyen, „ahhoz tapasztalat kell, hagyomány, tanulás, innováció és kreativitás.“

A MOB elnöke, egyszersmind az EU parlamentjének alelnöke emlékezetett arra, hogy az elmúlt évtizedet meghatározó lisszaboni stratégia szerint tudásalapú társadalmat kell építeni, hogy az EU versenyképes legyen a világgal – igaz, a tudás, az oktatás megbecsülése mégsem lett nagyobb, mint korábban. Talán a következő tíz évre kidolgozott stratégia, az Euro2020, amely a fenntarthatóságra, az intelligenciára és a környezettudatosságra helyezi a fő hangsúlyt, sokkal nagyobb mértékben válik valóra, mint a korábbi elképzelések.
„Az edzőképzésben e három terület ugyanúgy adaptálható, így akár mi is kidolgozhatunk egy MOB2020 programot, mint ahogy önök is egy TF2020 nevűt, amely egy közép- vagy hosszútávú terv lehetne.“

Ami a fenntarthatóságot illeti, szinte nincs az életnek olyan része, amelyben ne lenne fontos ma ez a fogalom. Az intelligencia esetében is egyértelmű a helyzet: „tudás nélkül semmi sem megy: ez az egyetlen kapaszkodó, ami megkapható, megszerezhető, adaptálható, abszorbeálható – kötelező használni“ – hangsúlyozta Schmitt Pál, s jelezte, rendkívül fontos a környezettudatosság is, a környezet iránti érzékenység, a takarékosság a természeti javakkal.“

A MOB elnöke közölte, a magyar sportsikerek titka egyértelműen az edzők tudásában keresendő. Ha értékeljük a körülményeket azt találjuk, hogy a pénz közepes mennyiségű – „lehetne több, sokkal több, de ne becsüljük alá, ami van“ –, a létesítményeink színvonlának átlaga szintén közepes, és hasonló a helyzet a sportegészségügyi háttérrel, a kutatómunkával.
„Akkor mégis hogy lehetünk a világ első tíz-húsz sportnemzete között? Csak a közepes lehetőségekre alapozva ezt képtelenség elérni – kizárólag úgy lehet, hogy vannak istenáldotta tehetségű magyar edzők. Véletlenül nem lesz bajnok senki, ha minden közepes, amin körülvesz egy sportolót, az nem juthat a csúcsra“ – fejtette ki Schmitt Pál.
" Sportolók jönnek-mennek, az edzők azonban állandóan ott vannak, várják, nevelik az újabb és újabb generációkat, teljesítenek és közben minden nehézséet kibírnak.“

Bár jelen helyzetben teljesen pontos számot nem lehet mondani, a meglévő felmérésekre alapozva nagyjából 5000-re tehető a Magyarországon valamilyen formában munkálkodó edzők száma – három évtizede még tízezres nagyságrendről beszélhettünk, igaz, azóta a munkát adó klubok száma is megfeleződött, s lett 4500-5000 egyesületből 2500. Az ötezres edzői karból csupán 200-an lehetnek azok, akik fő hivatásként űzhetik a trénerkedést, „ők látnak pénzt, a többiek félállásban, minimálbéren vagy társadalmi munkában, teljes szociális kiszolgáltatottságban dolgoznak – mondta Schmitt Pál.
" A kiválasztottak kétszázas tábora részesül a különböző juttatásokban, Gerevich-ösztöndíjban, a Bay Béla-program támogatásában, a Heraklész-programban, életjáradékban. Azaz az ötezerből kétszázan vannak rendben – a fohász most a 4800 szakemberért szól. Ők ugyanúgy reggel kelnek, ott vannak a hétvégén a pálya mellett, szülők helyett szülők, pszichológus helyett pszichológusok, orvos helyett orvosok.“

A MOB vezetője hozzátette, találkozott olyan mesteredzővel, akit az utolsó húsz évben minimálbérért foglalkoztattak, így a nyugdíja ma 53 ezer forint – többek között az eltűnt mesteredzői járadék is nagyon hiányzik az idősebbeknek. „Vissza kell állítani az edzői munka becsületét. Ma egy edző nem csupán a páston, a pálya szélén vagy a medenceparton áll, de folyamatosan rohangál, mert ügyet intéz, felszerelést szerez, szponzor után kutat – mindennel kénytelen foglalkozni, csak arra nem tud igazán koncentrálni, ami a feladata lenne: a szakmára, a versenyzőre.“

Schmitt Pál figyelmeztetett: ha a gyerek látja, hogy az edző fásulttá válik, nem motivált, ő is elveszti a sport iránti érdeklődését, márpedig a vagy túlhajszolt, vagy az állását féltő, bizonytalanságban vergődő, netán motiválatlan edző a lehető legrosszabb, ami a 4800 szakember bármelyikével megtörténhet.

Minthogy nemrég elhangzott, a sportnak stratégiai ágazattá kell válnia, akkor az edző, a testnevelő tanár stratégiai személy – nekik sokkal nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülést kell kapniuk.
„Fontos a magyar edzők generációk óta örökített tudása és hite. A kétszáz szakemerben bizonyosan megvan a motiváció, a felkészültség, tán a hazaszeretet is, hogy elkísérjék a gyereküket a csúcsig – de nekik sem szabad elfeledniük: a 4800 nélkül senki sem kerülhet a 200 keze alá.“

A MOB elnöke végül bejelentette: Molnár Zoltán főtitkárral egyeztettek a lehetőségekről, és úgy határoztak, létrehozzák a Magyar Sporttudomány Alapítványt.
A 20 milliós alaptőkét a MOB adja, de Schmitt Pál további támogatók bevonását helyezte kilátásba: minden sportszervezet pályázhat, amely edzőképzésre, továbbképzésre, szakkönyv-publikálásra kíván áldozni, hogy az edzők figyelmét, tudását, motivációját tovább növeljék.
Schmitt Pál végül ígéretet tett arra, hogy mint eddig mindig, ajtaja ezután is állandóan nyitva áll a magyar szakemberek előtt.

Forrás: mob.hu

< Előző		Következő >